Fekete bodza
A fekete bodza, vagy festőbodza (Sambucus nigra) a bodza (Sambucus) nemzetség egyik, a Kárpát-medencében is elterjedt faja. A bodza leggyakrabban használt magyar nevei: gyepűbodza, bodzabokor, bodzafa.
A gyógyászatban felhasználható része a virágzata és a bogyója. A virágban flavonoidok, szaponinok, klorogénsav, ciánglikozid, illóolajok és nyálkaanyag található. A levélben cseranyag és szambunigrin glikozid, a termésben szerves savak, antocianinok, vitaminok és cukrok vannak. Tartalmaz A- és B-vitamint, C-vitamint is. Továbbá folsavat, pantoténsavat, ásványi anyagokat és antociánokat (ez utóbbiaktól fekete a bodzabogyó).
A bodzateát használják meghűléses megbetegedések, hurut esetén, izzasztószerként és immunrendszeri serkentőként. A bogyókból készített savanyú lekvár kiváló hashajtó, vizelethajtó. Használják még vértisztításra, köhögéscsillapításra. A leveléből készült tea pedig reumás bántalmakra nagyszerű gyógyír és lázcsillapító hatású is. Fájdalomcsillapító, immunerősítő hatású.
A gyógyteán és a gyógylekváron kívül alkalmazható még szörpként, limonádéként, alkoholos italként, mézként, színezőanyagként, valamint savanyúságként is. Szörpkészítésnél fontos, hogy csak teljesen érett, magtalan bogyókat használjunk fel, mert a bodza magja is gyengén mérgező.
Ellenjavallat:
A friss bodzatermések, illetve a kéreg és a levelek nagyobb mennyiségben fogyasztva kellemetlen gyomor-bélrendszeri tüneteket, émelygést, hányást okozhatnak.